TALÁLKOZÁS ADARE-VEL
A fogadóterem mögött valóban megtaláljuk Terena Adare kormányzó asszonyt. Rögtön azzal kezdi, hogy felismerte a hajónkat, s hogy korábban még Jedi hajó volt. Kérjük, hogy ezt kezelje bizalmasan, amit meg is ért. Mivel egészen pozitívan áll a Jedi kérdéshez, azt is eláruljuk neki, hogy egy Jedit keresünk. Kiderül, hogy a hölgynek Vrook mester már régi ismerőse, mondhatni barátja, bár ezzel most a jelenlegi politikai klímában nem igazán dicsekszik. Vrook nem olyan régen érkezett a Dantooine-ra, valami fontos dolog után kutatott, de egy ideje már eltűnt. Az Enklávé alsó szintjét kutatta fel, ami tudvalevőleg igen veszélyes hely. Böszme nagy rovar-szerű teremtmények, laigrek példányok burjánzanak arrafele. Az adminisztrátor asszony a legrosszabbtól tart, kéri, hogy keressük meg öreg barátját, s engedélyezi, hogy felkeressük a régi Jedi épület romjait. A megbízatás tehát adott, de még tovább beszélgetünk a hölggyel.
(Vissza)

Szóba kerül az általános Jedi utálat, mire kifejti, hogy szerinte lehetne változtatni a dolgok, csak néhány embert kellene meggyőzni, hogy emelje fel a szavát a Jedik mellett, rögtön megenyhülne a közhangulat. Természetesen amíg ez nem történik meg, hallgat az identitásunkról.

Vele is áttárgyalhatjuk a bolygó társadalmát alkotó három fő csoport, a telepesek, a kukázók és a zsoldosok kapcsolatrendszerét. Telepes résztől most kezdik magukat összeszedni, de sajnos, ha nem kapnak elég támogatást a Köztársaságról, kevés esélyt lát arra, hogy boldogulnának (a Sith támadás ugyanis kilőtte a Dantooine két alappillérét képező tényezőket, a Jedi Enklávét, valamint a gazdagabb családokat). Ha a Telos program elbukik, akkor ők sem számítanak jóra, a Szenátus figyelme feltehetőleg a belső bolygók felé fordul inkább, s nem fognak törődni a perifériás világokkal.

A kukázókat a gazdasági szükségszerűség, mondhatni kényszer miatt viselik el. A Dantooine alapvetően mezőgazdasági bolygó, de ez a rész nem működik még rendesen, pénz kellene fejlesztésekhez, s ezért próbálják hasznosítani azt, ami van. Kvázi értékesítik a romok átkutatására szolgáló jogokat. Mostanában sajnos már nem mennek olyan jól a dolgok, mint régen, mivel a romok nagyobbik részét már felderítették, s csak az alsó szintek maradtak, amelyek viszont jóval veszélyesebbek... és azért a kukázók se profi katonák.

A zsoldosok régen is, és persze most is problémát jelentenek. A vezetőjük valami Azkul, korábban Sith katona volt, és állítólag értette a dolgát. Amíg nem találnak nekik munkát, addig nehéz dolguk lesz...

Otthagyjuk a politikust, s elindulunk felfedezni az épületet. A folyosó egyik fordulójában egy Berun Modrul nevű alakba futunk. Ő Zherron kapitány jobb keze, de ahogy beszélgetünk vele, kiderül, hogy nem igazán csípi a főnökét... Changing of the Guard mellékküldi

Úgy tűnik, Berun az első személy, akivel beszélhetünk a Jedikről, ő még emlékszik arra, milyen jót tett a Dantooine-nak az Enklávé... Meglehetősen könnyű rábeszélni arra (PER), hogy szóljon néhány szót a Jedik érdemeiről a közösség többi tagjának is, bár közli, hogy rajtunk kívül ennek eredményeképp nem nagyon lesz több barátja... Szóba kerül még Suulru ügye is, de csak annyit tesz hozzá, hogy már nem találták a táborban azt a kukázót, aki érintett az ügyben...

Az egyik szobában ott egy Adum Larp nevű rendkívüli PR szöveggel megáldott fegyverkereskedő. Van néhány meglehetősen durva (éppen ezért k.va drága holmik).

A biztonsági szolgálat szobájában végre találkozunk a már sokat emlegetett Zherron kapitánnyal, brutális hangja van. Nem tudom, mit és hányszor kell inni a SW univerzumban egy ilyen orgánumhoz, de tuti évek kellenek hozzá. Nem túl kedves. Kicsit gondterhelt, kevesen vannak, és nagyon sok munkájuk van. Ha érdeklődőek vagyunk, akkor minket is megbíz egy feladattal... Cave Crawling mellékküldi

Szóba kerül ezen kívül a Gerevick nevű mókus itt is. Kiderül, hogy a kukázók találtak valami igazán értékes Jedi relikviát, de természetesen nem tudták eldönteni, hogy kié legyen a cucc. Mindenki a magáénak követelte. Aztán állítólag ez a Gerevick nevű ősgorillához kerültek a jogok, elnyerte pazaakon a jogosulttól, épp azelőtt, hogy megölte. Michoda véletlen! Fura egy ügy, de többet nem tudunk meg róla...

Megkeressük a Kinrath barlangot. Útközben összefutunk egy Saedhe nevű fickóval, aki a milícia képviselőjeként mutatkozik be... Sensor Search mellékküldi

Bemegyünk a kinrath barlangba, s meglepő jelenetnek vagyunk szemtanúi, egy zsoldos láthatóan sértetlenül grasszál a bogarak között.

Néhány kinrath lepofozása után utolérjük a zsoldost. Ahrnell-nek hívják, zsoldos, de igazából a kőzeteket kutatja (és ez a barlang valóban teli van tuti kristályokkal!). Kicsit ki is lóg a zsoldosok közül. A többiek elég bunkók. Állítólag csakhamar új munkát kapnak, de ő nem tud róla többet. Kiderül, hogy ismeri annak a titkát, miként lehet elkerülni a kinrath támadásokat. A bogarak ugyanis valamiféle szag útján azonosítják be társaikat, s ha sikerül ügyesen eltávolítani a megfelelő szervet, akkor az ember álcázhatja magát. (Ha gonoszak vagyunk, elszedhetjük tőle a cuccot.)

A barlangban egyébként nincs semmi érdekes az északon található - elhagyott - zsoldos táboron, és a kinrath fészken kívül, ami lényegében Erő-érzékeny kristályokat rejt. No persze ott van egy jókora kinrath csapat is, a királynővel (650 XP, fénykard kristály) együtt, de rajtuk át kell verni magunkat. A kristályok felfedezésekor Kreia sugároz egy kis oktató szöveget. Még ő is megérzi, hogy hol járunk. Érdekes módon 'aszongya, érzi Revan jelenlétét is, minden bizonnyal lenyomatot hagyott a kristályokban, s feltehetőleg mi is azt tesszük majd... A középső kristály képződmény átkutatásakor egy, a főkari személyéhez kötött kristály vehetünk fel. Kreia szerint az épp úgy fog fejlődni, ahogy mi is, s visszatükrözi majd jellemünk változását is. Naccerű, jól hangzik.

Átmegyünk az Enklávé területére (azon az átjárón keresztül, ami NEM a kinrath barlanggal egy részen van). A kukázók táborának közelében bukkanunk fel, bár meglehetősen kevesen vannak ott. Két emberrel is tudunk beszélni...

(Fake Holocron) Ralon egy roppant élelmes és nyálas kukázó, aki egy felbecsülhetetlen értékű Jedi holocront szeretne nekünk eladni, mivel annyira ajnározza a lelet felbecsülhetetlen értékét (és mégis el akarja adni), gyanús lesz a dolog, ezért megvizsgáljuk a vétel előtt. Noh persze sas-jedi szemünk észreveszi, hogy hamisítványt próbálnak ránk sózni. Ralonnak nincs igazán lelkiismeret furdalás a dolog miatt, inkább csak szomorkodik, hogy nem sikerült átverni a fejünket, meg nyugtalanul lesi a reakciónkat, de mikor nem tépjük le a fejét megnyugszik. Ez a cucc úgy látszik, valami vicc a kukázók között, egymásnak adogatják, s mindig az a balek, akinél ottragad a holmi (most már kevesen vannak, és mindenki ismeri a poént, így Ralon a "szerencsés"). Elkezd hantázni arról, hogy milyen nagy szüksége van a pénzre a családja miatt, s bár sejtjük, hogy csak kamuzik, jókedvünkben adunk neki 500 CR-et. (Ha megvesszük tőle a cuccot, már reszeltek a pénznek, nem tudjuk tőle visszakunyizni, bár van egy olyan párbeszéd lehetőség is, amikor harcba vihetjük a fickót. Őszintén szólva kíváncsi lennék, hogy el lehet-e adni) (Vissza)
Vele is dumcsizhatunk Dantooine társadalmának hármas tagozódásáról, de új infót nem tudunk meg tőle, csak ragozza a már ismerteket.

A másik beszédképes kukázó egy Daraala nevű hölgyemény, elég megkeseredett és kiélt, jó lenne összeereszteni Kreia Banyával, biztos jól elfoglalnák magukat. Vérbeli kukázó, a legrégebbi motorosok egyike. Indításként Kvázi elküld a vérbe, mert azt hiszi konkurenciát jelentünk, később mikor ráutaló magatartást tanúsítunk, hogy akár vennénk is valamit, kiderül, hogy Jedi cuccokat árul, van nála minden finomság, kristályok, lencsék mi szem-szájnak ingere. Megkér arra... Ghost to Rest mellékküldi

(Die Scum!) Felderítjük még ezt a területet, és a túlsó végen néhány zsoldosba ütközünk. Van ott egy Nallek nevű figura, akit megszólíthatunk, de úgy tűnik, csak azért, hogy össszeakasszuk vele a bajszunkat. Eccerűen nincs már kedvünk udvariasan elnézést kérni, így nagy bunyó kerekedik ki a dologból, és persze ő húzza a rövidebbet (375XP). A többiek rezzenéstelen arcot vágva szemlélik az eseményeket. (Vissza)

Szimpatikus csapat egyébként, még mandalorianok is vannak közöttük, igazán rokonszenves fickók, alig szólnak néhány szót.

Itt van az a mókus is (Dopak), akinek el kellett volna hozni Zherron üzenetét, igazi kalóz figura, ránézésre simán pozitív heronak tűnik. Hmm. Bár mindezek ellenére nem túl barátságos, azt hiszi, vetélytársak vagyunk, mármint hogy zsoldosok lennénk mi is. Nincs túl jó véleménnyel a helyi lakosokról, szerinte gyengék, szinte könyörögnek egy jó kis seggberúgásért, s nemcsak katonának gyengék, hanem úgy általában véve, jellemileg is (Mácsó, mácsó men...). Kivétel talán az adminisztrátor, akinek télleg van vér a pucájában....
Csapatuk meglehetősen gyülevész népség, de mindegyikük harcedzett katona, megjárt valamilyen háborút, igazi veteránok. A vezetőjük Azkul, Malak egyik elit katonája volt, tökös legény. A beszélgetés során kiderül, hogy készülnek valamire a telepesek ellen, meg akarják őket leckéztetni. Az időzítés tökéletes, mivel a Köztársaság úgy sem tud segíteni.

Nos, miután mindezzel megvagyunk megközelítjük az Enklávé romjait... balfelé haladva néhány kath houndot kell levernünk, de ott nem tudunk bemenni. Jobbra van az igazi bejárat, s amint sasszolunk előre, belénk rohan egy kukázó csapat Taepalae vezetésével. Úgy tűnik, épp dinamikusan visszahúzódnak, vagyis menekülnek. Kiderül, hogy egy társuk, Jorran bennragadt, és lehet, hogy már reszeltek is neki. Csak azért idegesek, mert úgy tűnik, csak Jorran szedett össze valamit, a többiek üres kézzel menekültek el. A kukázók mindenesetre nem mennek vissza érte. Nagyon szépen összetartó társaság, annyi biztos.

Nos, bemegyünk az Enklávé alsó szintjeire. (Mivel nagyon zegzugos az egész, ezért én először nem mentem be minden szobába, hanem csak a körfolyosót takarítottam fel).

Általában véve sok tennivaló nincs, csak le kell verni a nagy gonosz bogarakat.

(Pathetic Gerevick) Érdekes módon, mikor megpuceváltuk a folyosót, és körbe érünk, a bejáratnál már ott vár egy csapat. Gerevick az, a "barátaival". A megtalált cuccokat akarja, de jóindulatúan arra is utal (szótagolva!), hogy minket is akar, mer'hogy jó pénzt kap majd értünk az Exchange-től. Elég rosszul sül el számára a dolog, mert nem igazán tudja magát olyan gyorsan gyógyítani, amilyen gyorsan leveri a főkari. Hiába, az élet már csak ilyen, néha az elsőkből lesznek az első hullák. (Vissza)

Ezt követően balra haladva elindulunk felfedezni a szobákat. Az első lezárt szobában kétségbeesett hangon kérdezősködik valaki, hogy mi a helyzet. Jorran az, akit társai lenn felejtettek. Direkte. Megnyugtatjuk, hogy már eltakarítottuk a bogarakat, mire megnyugodva előtolja arcát. Átkozza az amatőr szervezést, ahogy a legutóbbi kukázó csapat nekikezdett a munkának. Mikor leértek, mindenki elrohant fosztogatni, aztán már csak azt vették észre, hogy nyakukon a százlábúak... Persze mindenki elhúzta a csíkot, csak ő ragadt le itt. Azért jönnek erre a veszélyes helyre, mert már a romok más részét nem érdemes átkutatni, mindent kipucoltak. Szóba kerül az a csapat is, aminek a felkutatásával Daraala megbízott. Kiderül, hogy azért olyan fontosak, mert annak a csapatnak a tagjai, akiről Zherron is beszélt, akik valami nagy dolgot akasztottak le, aztán szépen, khmm, felmorzsolódtak. Lehet, hogy valamelyik holttestnél majd találunk egy végrendeletet, ami majd rendbe teszi a kapitány problémáját. Jorran szerint Daraala csak bolondot csinál belőlünk ezzel a nagy barátságos temetés szöveggel, a nő is csak a végrendeletre hajt... Aki elviszi az iratot Zherronhoz, lezárja az ügyet.
Jorran bevallja azt is, hogy ő is talált ideiglenes börtönében néhány Jedi ereklyét, s ettől hajlandó is megválni, ha nagyon rámenősek vagyunk. Suulruról meg már végképp csak nagyon nehezen akar menni, el akarja húzni a csíkot. Kifele. Hagyjuk, hadd menjen.

TIPP: Ne legyünk mohók, ha kinn a felszínen keressük meg, ócsóbban megkapjuk a holmit...